Boldogság 2.0
Sziasztok!
Boldogság.
De mi a boldogság?
Nektek mi a boldogság?
Napok óta hallgatni próbálom egy aktuálisan éppen kedvenc podcastot, a Boldogságról, Geszti Péter és vendégei, beszélgetnek a boldogságról, a szerelemről, a halálról, méltóságról, szeretetről........
Csodálatos, versekkel, személyes történetekkel fűszerezve egészen bensőséges mély érzéseikről beszélgetnek, költészetről és nagyon komoly pszichológiai fogalmakról, folyamatokról........
Kutatásokról, hogy a pénz boldogít. Egy másikról, hogy pont a pénz nem..................
Azon gondolkoztam közben amíg hallgattam, hogy boldog vagyok-e, azt kérdeztem magamtól, hogy mit kellene éreznem, de hallgatva őket megnyugodtam, hogy ez nem egy általános, állandó, jól definiálható érzelem, hanem sokkal inkább egy tetteinkkel teremtett, értékrendünktől függő, élményközpontú, viszonylagosság. Megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, esszencia.
Alkati dolog is a boldogság, de olyan sok ember meg van keseredve és nem is akarja áthangolni magát, pedig nem lehetetlen, erről is szó van a beszélgetésekben, hallhattam a plaszticitásról, a tükörneuronokról..... vagy a faciális feedbekről, ha egyedül vagyunk, vagy otthon mosolyogjunk és visszahat a hangulatunkra......a hamis mosoly is bolgoggá tehet?
Évekkel ezelőtt meghívtak egy nevető klubba, háááát kényszeredetten, szándékosan kellett nevetnünk, parancsra s végül tényleg elkezdtük a nevetést, személy szerin én magamon nevettem, hogy megint milyen hülye vagyok, majd együtt nevettünk, egymás nevetésén.........
Mint a mondás, ha mosolygunk a világra, visszamosolyog ránk! És ez valóban így van!
Próbáltátok már??? Én általában mosolygom.....
Gyűjtöm az élményeket, valahogy maguktól is történnek, képtelenebbnél, képtelenebb események, csodás kalandok, számtalan ismerős, de a legigazibb csodám a Családom, a közös kalandozások, utazások, felfedezések...................
Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú őszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? | |||
Forrás:
1. https://youtu.be/C47BovojKRw?si=DrRx-F9Xk8PSM4hO
Ez is egy nagyszerű írás! Nehéz hozzászólni, mivel nagyszerűen tükrözi a valóságot!
VálaszTörlésTalán annyit, hogy nagyon sok ember nem tud, vagy nem is “akar” boldog lenni!
Nem tudnak örülni apró dolgoknak ebben a pénz centrikus világban, a boldogság is eltolódott ebbe az irányba sok embernél!
Azért bízom abban, hogy többségben vannak, akik ismerik/megélik az igazi szerelmet és a valódi boldogságot!