Búcsúzás, elfogadás, mennybemenetel

 Carl Rogers

" A legnagyobb ajándék, amit valaki adhat egy másik embernek, az elfogadás."

Elfogadónak gondolom magam. Kivéve, ha a Családomat, a szeretteimet bántják, vagy ignorálják, az megbocsáthatatlan, ha engem azt annyira nem  veszem zokon. Egyébként sem éreztetem senkivel, ha csalódtam benne, csak azzal aki számít.

 Nem szeretem a pletykát, biztosan azért nem, mert nem szeretek senkit a háta mögött kibeszélni,  esetleg akkor,  ha vele már tudattam a véleményemet a viselkedéséről. 

Szidni végképp nem szeretek senkit ha nincs jelen, meg egyébként sem,  mert szeretem megadni a lehetőséget a másik félnek a magyarázatra, vagy a cáfolatra. Mondok negatívumot, ha meggyőződtem annak valóságáról, vagy az embertelen viselkedéséről, a jellemtelenségéről."Szidom", ha neki már elmontam a véleményem, de az sem jellemző, mert nem őrzöm a tüskéket, megmondom neki, ha Ő számít nekem, ha nem még annyit sem teszek, de meg van a véleményem róla.

A képmutató, hátam mögött kibeszélő, szidalmazó, szememben kedveskedő, mézes-mázas emberek pedig nem érdekelnek, az ilyesmi undorít.

Egyébként sem engedek közel magamhoz sok embert, a legbelsőbb önmagam szinte láthatatlan, jövök ha   kellek, ha nincs már szükség rám, búcsú nélkül távozom. Nem szeretek búcsúzkodni, különösen nem vidámsággal, sok emberrel. Nekem a búcsú, az végleges, visszafordíthatatlan, és intim. 

A búcsú számomra az elmúlás, a vége valaminek, visszavonhatatlan, és intim, mint a halál.  Én búcsúzom Tőle, örökre legalábbis ebben a létformában. Hiszem, hogy a haldokló érzékel bennünket, a rezgéseinket, hogy elengedjük, elbúcsúzunk Tőle, hogy útjára bocsátjuk...............................
Nem marasztalhatjuk sajnos 🙏 elhunyt benne van az el szó, elmegy, elveszítjük, eltávolodik a földi léttől...........

Mégis olyan tabu ma már a haldoklás, a halál, nem tudjuk, nem nagyon tanítanak meg bennünket bánni a haldoklónkkal, könnyebb lehet Neki pedig átszenderülni a túlvilágra, ha kísérnek, de a megfelelő pillanatban elengedik a kezünket. 

Egyedül halunk meg. Mindenki egyedül hal meg. 

A gyászolóval sem tudunk mit kezdeni a gyásszal, régebben mondjuk "látványos" volt, mert feketében volt a gyászoló, tudták hogy fájdalma van, gyászol, segítségre van szüksége, egy kézfogásra........................

Ma már nem biztos, hogy feketét hord a gyászoló, mert "belül" gyászolunk, a ruháink nem tükrözik a gyászunkat. 

Előfordul az is hogy ha feketében vagyunk, tapintatlanul rákérdeznek, miért vagy feketében, csak nem? (Csak nem mi? - kérdezhetnék vissza) Vagy nincs baj ugye? 

Nem tanítjuk meg a gyermekeinknek az élet két pólusát, a születés és a halál körüli  kívánatos viselkedést, reakciókat, magatartást.

 A születés még hagyján, mert az nyilvános, meg tudjátok a kis gémkapocs az egyik nagyban, meg a cuki kiscipők, UH képek........... meg a többi születés, fogantatás körüli ceremónia💝

A haldokló, haldoklás, halál, említés szintjén esetleg, de nem beszélik meg egyáltalán, nem beszélnek róla, hogyan szeretnénk az élet végét, hogy milyen legyen a temetés, búcsúzás, hogy hogyan maradjunk meg emlékként....................

Nekünk apukám részletesen meghagyott mindent, hogy hogyan szeretné, a búcsúztatót, kik legyenek, lehetnek, a zenét, a mindent és mindent úgy is tettünk, az Ő végakarata szerint. Csak a szűk Család, akik igazán mellette voltak végig, akik szerették és részint akik segítették💝 az úton. 🙏

Nálunk ezután minden halottunk szűk körben lett búcsúztatva, intim körülmények között, becsülettel, tisztességgel, méltósággal, kegyelettel. 

A gyermekkoromban már említettem korábbi blogomban, nem így történt a halál, a gyász..............

Nem volt jobb, most sem rosszabb, csak más........................

Nem is tudom hogyan köszönjek el éjszakára, nem mindenki kezeli egyformán az elmúlást, ez így van rendjén.  Velem itt vannak mind a lelkemben, a gondolataimban, nagyon sokat gondolok rájuk, emlegetem Őket, elgondolom, mit tennének,  ebben a helyzetben, mit gondolnának, ha látnák, mit tanácsolnának 🙏.

Említettem már valahol a Mennybemenetel című sorozatot, most újra nézem💗 sírva, lenyűgözve, mosolygom majd újra, néha nevetek is, de legtöbbször sírok. A halottak történetei bontakoznak ki a filmben, ami nagyon változatos érzelmeket, gondolatokat indít el bennünk, kiváló lecke a halálról, családról, életről............

 Csodálatos film, lélektanilag, a kultúra sokszínűsége, a szereplők érzelmi intelligenciájának különbözősége, a rendszeretet, a minimalizmus, a szeretet, egymás tisztelete, a másság elfogadása. A halál, a halott iránt tanúsított magatartás, a végtisztesség tétel, mindenkinek meg kellene néznie. Kiváló lecke az ítélkezés mentességről, az átkeretezés fontosságáról. 

Lecke, hogy hogyan kellene viselkednünk egymással, míg élünk...................

Jó, éjt! Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧!