Veszteségeink....

 Sziasztok!

Annyi dolog történik velem nap, mint nap, hónapról, hónapra, évről, évre........
Sikerek, kudarcok, örömök, bánatok,  értelmes dolgok, értelmetlenségek..........

A veszteségekről tudnék a legtöbbet beszélni, mert mostanában körülöttem sok ember veszteségét, bánatát  látom sajnos, egy ölelésen kívül többet nem tudok segíteni sajnos. 

Nekem is vannak veszteségeim, kezdve az egészségemmel, krónikus, gyógyíthatatlan, autoimmun.........

A fene ott egye meg (kopp, kopp, kopp) nem uralkodhat a mindennapjaimon, de a blogomon sem........

Azzal magyarázom ezt a gyakori emlegetést, mert ezzel, hogy megosztom a félelmeimet, azt remélem segítek másokon, hogy senki nincs egyedül, hogy másoknak is vannak problémái................

Segíteni akarok, persze csak ha szeretné, kér belőle.......

Segíteni azon lehet, azon tudunk aki maga is akarja!!!! ha mindenünket, odaadjuk, elészórjuk s nem akarja, látni sem bírja, akkor sajnos el kell engedni. Ezt a legnehezebb!

Veszteségeink, veszteségérzéseink a mieink, mindennapi életünk részei, különböző formái vannak, így anyagi, tárgyi, fogalmi, személyi..........

A veszteség azon túl, hogy szubjektív, de összetett érzés is,  általában szokatlan eseményt követően alakul ki ez az érzelmi állapot. 

Nem csak súlyos traumákra kell gondolnunk, mert azzal a szörnyűséggel fe l sem ért a veszteség szó, ha elveszítjük szerettünket az tragédia, megsemmisülés.

A veszteség, ahogy minden más érzés, élmény nagyon összetett, de a veszteség mindenképpen negatív észlelés.

Ezek a negatív élmények eltérően hatnak az emberekre, vannak akik mások számára kevésbé tragikus történésektől is teljesen összeomlanak, magukba roskadnak.  Míg vannak emberek akik, hatalmas tragédiákból is képesek talpra állni, akár sorstársaikkal együttműködve másokon is segíteni.

A veszteségekre adott válasz a gyászreakció. A gyászolás is mint minden ember egyedi, így a veszteségek feldolgozása, a gyász is egyedi.

Befolyásoló tényezők:

- a vallás

- a kulturáltság

- nem

- életkor

- élettapasztalatok

- érzékenység

Ennek az érzelemnek a feldolgozására nincs recept, itt is fontos az ÖNISMERET, hogyan tud maga az egyén magán segíteni, a támogató környezet is elengedhetetlen, de a magunk támogatása, önsegítése is rendkívül fontos, hogy mi enyhít a fájdalmamon, a kilátástalanságomon. 

A legfontosabb, ha nem megy egyedül kérjünk segítséget, merjünk segítséget kérni!!!

Néhány esetlegesen segítő dolog a teljesség igénye nélkül:

- a veszteségünk realizálása

- a veszteség tudatosítása

- fényképek nézegetése

- naplóírás

- beszélgetés

- emlékkönyv

- filmezés, (a veszteségünkkel kapcsolatos témájú film)

- segítő csoportok felkeresése, alakítása

- célok, akár társadalmi célok megfogalmazása

- elengedés 

A fentiek nem receptek, függenek a veszteségek tulajdonságától (szeretett személy, egy rang, anyagi javak, eszmei értékek, egészségünk elvesztése), és sok tényezőtől aminek egy része belőlünk, másik része a minket körülvevő világból fakad.

Ne felejtsük el bárkit, bármilyen veszteség ér, annál, hogy elkerüljük Őt, egy néma kézszorítás is mindennél többet ér.

Nem kell feltétlen mondanunk valamit...............

Nehéz egy negatív helyzetben, egy veszteség, vagy tragédia kapcsán bármit mondanunk, az érintett személynek, egy érintés, egy kézfogás, egy ölelés, jelzi együttérzésünket, hogy a fájdalmával, veszteségével nincs egyedül,  vagy felajánlhatjuk a segítségünket - Szólj, ha segíthetek valamiben! - érzi, hogy nincs egyedül, hogy nem kilátástalan, ha megis, van kihez fordulni, végszükség esetén, ez erőt ad.

 A vélt, vagy félreértésből adódó sérelmeinken, pedig nem érdemes rágódni, tisztázzuk.  Amin nem tudunk változtatni legjobb elengedni.

"Az egyik legnehezebb lecke az életben az elengedés.

Legyen szó bűnről, haragról, szerelemről, elvesztésről, vagy árulásról.

A változás soha nem egyszerű. "

Buddha

Jó éjt Mindenkinek!

Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧