Fecskék

 Sziasztok!

Szokásos rohanásommal, elfelejtettem, hogy végre életem második online rendelése, megérkezett a csomagpontra. A délutáni mindenfélétismegcsináltam főztem, mostam, takarítottam és amikor végre lerogytam és olvasgatni szerettem volna, de ekkor néhány perc múlva belém hasított a felismerés, hogy nem mentem a csomagért.

Gyorsan elrohantam, a csomag megérkezett, sértetlen volt, boldog vagyok!!!! Egyszer elmesélem mi érkezett a csomagban.......

De a nagy roham délutáni tennivalóim közé, becsempésztem egy kis udvarozást, egy kis öntözést, bokor metszést, madár itató feltöltést, madár lest. Megérkeztek a fecskéim, de először csak kettő, most öt fecském repked, kergetőzik, siklik az égen,  a látványuk nagyon kedves nekem. Sarat is szoktam nekik beöntözni, hogy legyen honnan vinni a fészkük építéséhez.

Nagyon szeretem a fecskéket, olyan elegánsak, mint a pingvinek, fekete - fehér ünneplőt viselnek (pedig én magam nem szeretem ezt az ünneplő típust). Mikor gyermek voltam apukám anyukájánál sok kis fecske fészkelt, nagyon szerettem nézni a kis csőröket, ahogy éhesen tátogatták a kis csőröcskéjüket, várva   fecskemamára, hogy ételt hozzon bele. Volt nekünk is fecskefészek, csak magasan fent, de lelket simogató volt, hogyan cseperednek ezek a hasznos kis madarak.

A nagymamám, anyukám, anyukája  különösen nyári délutánokon, nagyon szeretett kiülni az udvarra és kávézni, nézegette a virágokat, a pillangókat, a kert szépségeit, élvezte a napsütést, a madarak táncát a kék égen, de szerette a szitakötők, a méhek röptét, ahogyan dolgoztak a virágok beporzásán. 

Rettegett viszont a békától, a siklótól visított, ha csak meglátott egyet, de minden állatot etetett, kimentett, csodált, soha nem tudott volna bántani senkit. Optimista volt, göndör kacaját mindenki imádta, Ő viszont nem osztotta szeretetét bárkinek, voltak kiválasztottak, én nem tartoztam közéjük. 

Életének végéhez közeledvén, kilencven pár évesen egyszer a délutáni kávézásakor, azt mondta, nem tudom, látok-e még fecskét, látok-e még gólyát, ez az egy mondat annyira szívbemarkoló volt számomra, nem is akkor, akkor csak nevetve mondtam - jajj mama hogyne látnál, még legalább 100 évig, de most, hogy 96 évesen elhunyt, elpihent, átszenderült, elment a papámmal táncolni a túlvilágba, vakvilágba, most  magam is meglepődtem mennyire nagy űrt hagyott Bennem, hogy mennyire hasonlítok rá viselkedésemben, most jöttem rá mekkora hatással volt rám.

Sajnálom, hogy velem kellett beérje azon a napon amikor lebegett a két világ között, rövid volt, kegyes, irgalmas, fájdalmatlan, gondoskodással körülvett, de csak mi voltunk itt vele.  Én mindent megtettem, hogy valahogy idevarázsoljam a szívének legkedvesebbek "jelenlétét",  egy gombnyomással tettem a dolgom és felhívtam egymás után Őket,  a szívének két legkedvesebb embert, hogy hallhassa a hangjukat,  a füléhez tettem a telefont, hogy elbúcsúzhasson ettől a világtól, hogy megnyugtassák a szerettei, hogy Ők rendben lesznek, menjen nyugodtan pihenni,  már dolgát elvégezte,  mehet "odaát", ahol már várja a társa, hisz álmaiban táncolni hívta, és  a telefonok után, aznap éjjel átszenderült, elment az angyalokkal a nyitott ablakon........

Nagyon hiányzik nekem, ahogyan minden szerettem, de itt vannak velem a lelkemben, a szívemben, a gondolataimban, a mozdulataimban, a cselekedeteimben...........

De a délutánnál tartottam, amint a kék eget nézem és a fecskék táncát és hogy mennyi féle van, utánna néztem, figyeljetek: Fecskék, partifecske, molnárfecske, füstifecske. 

A partifecske  folyók mentén él homokkupacokba,  -szerintem löszös, laza földből álló-  dombokba vájja fészkét.

Molnárfecske sokan egymás fölé, alá, mellé építik fészküket, nyüzsgő, csiripelő hangos kis csapatot alkotnak. Tipikus verandalakók, félgömb alakú a fészkük, egy pici nyílással.

Füsti fecske nem túl nagy a magánszférája, de két méter távolság szükséges a szomszédtól, a szomszéd  fészektől. Fészkeiket zárt térbe építi, istálló, garázs, a fészket, fű és sár összetapasztásából építi , ami felül teljesen nyitott.

Számuk egyre kevesebb sajnos, de ennek okai nem pusztán mi emberek vagyunk, összetett okai között szerepel a lebetonozott, térkövezett udvarok egyre nagyobb száma, így a fészeképítés nehézkes,  az állattartás csökkenése még a falvainkban is, kevesebb a repülő rovar, kevesebb a fecskék tápláléka is, a klímaváltozás sem kedvez szegény vándormadarainknak sem. 

Az jutott eszembe, hogy a nagymamám kilencven évesen, életkorának okán kérdezgette, hogy vajon lát-e még fecskét, hogy élni fog-e jövő nyáron, én már a globális felmelegedés miatt  biodiverzitás (biológiai sokféleség) miatti aggódásom okán kérdezem évről, évre, hogy vajon ha én és a gyermekeim még látunk is, de az unokáim látnak-e még gólyát, látnak-e még fecskét?????

Persze, a Z, és alfa generációs gyermekeink hiába környezet tudatosak, a mi önfejű és nem törődöm X, Y és a Boomer generációink tagjai, tisztelet a kivételnek, tudunk legalább egy kicsit figyelni, tudatosabban élni?

Meg tudjuk tenni, hogy ne tegyünk minden darab gyümölcsöt, zöldséget zacskókba, hogy ne dobjuk el a szemetet, vagy szedjük össze, vagy csak gyűjtsük szelektíven, hogy ne nyissunk ablakot, ha megy a klíma, a munkahelyen, a lakásunkban, hogy ne térkövezzünk le minden centimétert, hogy ne járassuk a motort az autóban, csak, hogy hűtsön nyáron, fűtsön télen, mert várunk valakire, hogy ne pazaroljunk, hogy legalább ha tehetjük használjunk tömegközlekedést?

 

Én és még jó néhányan azon vagyunk, hogy tegyünk meg mindent, de még mi sem teszünk eleget, és nem vagyunk elegen. Ne szemeteljetek, szedjetek szemetet, tömegközlekedjetek, takarékoskodjatok, ne pazaroljatok, nem kell mindenáron zacskóba tenni, nem kell mindent kidobni, nem kell mindent megvenni,  csak egy picit kellene változtatni! 

Képesek vagyunk rá, hogy tegyünk bármit is ami azt a célt szolgálja, hogy élhető bolygót hagyjunk örökül a gyermekeinknek, unokáinknak, hogy Ők is lássanak fecskét és gólyát!????