Ma megint kevesebb jut........

Sziasztok!

Na ma aztán igazán minden volt, mamáztunk, kávéztunk, főztünk, Családoztunk, mostam és mit tudom én mi minden volt munkában, itthon, meg mindenhol....... 

Ma eredményes napot zártam, sok kedves emberrel, alapvetően jó eredménnyel. A férjem képei kiállításra jutottak tovább, mérhetetlenül büszke vagyok, kértem ismerje el magát!!!! Olyan értékes ember és én annyira szeretem és olyan büszke vagyok Rá!!! 

Otthon édes otthon! Akárhogy is jó itthon lenni! Itthon lenni jó! 💝

Beraktam egy adag ruhát és főztünk...... Olyan jó együtt főzni! A gyerek leckét mondott, a kutya lábamnál pihent, este van mindenki nyugalomban, mi meg főzünk......... A barátaimmal üzengettünk 💝 szeretem az ilyen nap zárásokat! 

Van nyári konyhánk és sok képet kereteztetett be a férjem Nekem, Nekünk, a nagszüleimről, a déd szüleimről, az anyukámról, a gyerekek gyermek koráról...... Főzés közben néztem ezeket a szemeket, a tiszta tekinteteket, bekönnyeztem....... Mennyire mások voltak az emberek, a tekintetek, a mosolyok, mindenkié felhőtlen, tiszta, kedves, kivéve a dédnagyapám, aki nagyon szigorú, hideg szenvtelen tekintettel néz rám........ kicsit ki is húztam magam, mint aki vigyázban áll! Viselkedtem......  A többiek kedvesen mosolyogtam, kedvem lett volna hozzájuk szólni........ Végül megfőttek az ételek, finomak lettek én megnyugodtam, hogy holnap sem hal éhen senki a Családból! 

Ma továbbképzésen voltam, ott hallottam egy vers részletet, amely verset most ide be fogok linkelni......

Kosztolányi Dezső

A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI

Mint aki a sínek közé esett...
És látom Őt, a Kisdedet
A doktor bácsi
Múlt este én is jártam ottan
Ó, a halál
Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok
Azon az éjjel
Már néha gondolok a szerelemre
Az iskolában hatvanan vagyunk
Mostan színes tintákról álmodom
Ti, akik zárt ajtók előtt szepegtek
Ó, hányszor látlak mégis bennetek
Este, este...
Mikor az este hirtelen leszáll
A kis mécs
Mi ez, mi ez?
Én félek
Ódon, ónémet, cifra óra
Lánc, lánc, eszterlánc
Akárcsak egy kormos szénégető
Apámmal utazunk a vonaton
Egy téli délben
Anyuska régi képe
Szegény anyám csak egy dalt zongorázik
Én öngyilkos leszek...
A rokonok
Öreganyó
Halottak napján
Miért zokogsz fel oly fájón, busan
A játék
Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép
A kis kutya
Úgy élünk együtt, két kis idegen
A rút varangyot véresen megöltük
A kis baba
Féltizenkettő
Künn a sárgára pörkölt nyári kertben
Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska
A napraforgó, mint az őrült
Szemem gyakorta visszanéz
Ott az a vén, vidéki gyógytár
A patikának üvegajtajában
A rosszleányok - mondják - arra laknak
A délután pezsgett a poros utcán
Az első ősz
Ha néha-néha meghal valaki
Egyszer pedig magamba mentem
Kip-kop, köveznek
Az áprilisi délutánon
Mi van még itt?
Milyen lehet az élet ott kivűl?
A délutánoktól mindig futottam
Jaj, az estét úgy szeretem
Ilyenkor a szobánk, mint a sziget
A sakk
Oly jó ébredni
A húgomat a bánat eljegyezte
Nagy társaság
A nagyanyámhoz vittek el aludni
Fényképek
Gyakran megyek el most halotti házak kapujánál
Jaj, hova lettek a zongorás estek
Másként halálos csend és néma untság
Menj, kisgyerek

Jó éjt! Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!