Mik vannak!

 Sziasztok! 

Csodás és mozgalmas napokon vagyunk túl! Nagyon fantasztikus dolgok történtek, a Balatontól kezdve (tudjátok, a tó tükre, az ég kékje, a nap fénye) sok családi emlékeket idézve, kedves ismerősökkel találkozva, a férjemet csodálva, élményeket ünnepelve, nyugalommal sétálva, az őszben gyönyörködve.....

Olyan szerencsés vagyok és nagyon hálás, körülnézve  a világban mindenki vessen számot mi az igazán nagy kincse az életben. Nekem az életem, hogy mennyire "megvan mindenem" amire vágyom, és a jelenlegi állapotom, ezért is rettenetesen hálás vagyok. Nagyra értékelem, hogy tudok járni, lépcsőzni, állni, hogy tudok beszélni, gondolkozni, emlékezni, írni, olvasni, nevetni....... Egy percre sem felejtem el!!!! Nem szoktam leülni, mert hálás vagyok, hogy képes vagyok állni! Sokat sétálok, mert örülök, hogy járóképes vagyok!

Büszke vagyok a férjemre, mert annyira emberséges és okos! Büszke vagyok a gyermekeimre, mert okosak és nem követelőznek, megkockáztatom, hogy megértőek is! Persze magamra is lehetnék néha  büszke legalább, de arra nem nagyon vagyok képes, gyakorlom, de nehezen megy! Én inkább szerencsésnek tarom magam és iszonyat hálás vagyok, na nem a betegségemért, hanem a családomért és a férjemért, akik támogatnak, s nem utolsó sorban az állapotomért! A férjem az én HŐSÖM, a támaszom, a védelmezőm! Én pedig küzdök, igyekszem helyt állni, funkcionálni, aktív maradni, nem betegnek tűnni!

Na befejezem a betegségemet, térjünk rá a Törpémre! Képzeljétek el vittem magunkkal a Drága Kerti törpémet! Nagyon szeretek vele utazni, tudjátok a kedvenc filmemből jött az ötlet, de van, hogy meglepek másokat ezzel a fura szokással! Ilyesmi ami tegnap az egyik benzinkútnál történt a autópályán, azért nem fordult még elő. A férjem kiszállt tankolni, én meg kiszálltam a törpémmel, oda adtam a férjemnek a kártyát és szóltam, hogy készítek néhány fotót, mert annyira szép ez az őszi dekoráció. Sok szép virág, a sok tök, a narancs és a bordó változatos színei, azt gondoltam remekül mutatna a törpém! Így is lett. Elkészültek a fotók, fantasztikus lett, pont ahogy gondoltam.

Visszaszálltam a kocsiba, újra megnéztem a fotókat, mire a férjem nevetve jön ki és meséli, hogy azt hiszik a törpét elloptam!!! Mire én felháborodva, de hogy hihetik, hiszen kiszálltam az autóból egy törpével a kezemben, és letettem fotózni, hogy nem tudják, mi a dekoráció, ki rakja ki, vagy egyáltalán, Istenem, nézzék vissza a kamerát. És jött ki az ajtón egy dolgozó, egy fiatal fiú és a férjem a kocsiból kiszólt, hogy A TÖRPE az Övé (ez lennék én), én is kiabáltam, ez az Én TÖRPÉM!!!! 

A lábamnál utazott két napja és egyáltalán ott utazik évek óta, volt számtalan helyen Magyarországon, külföldön, mindenütt ahova csak el tudtuk vinni és most veszélybe került, el akarták venni, hát teljesen felzaklatott!  

Ezt a kedves kis büszke törpét, akiről nem is tudtam képet találni, most a neten a férjemtől kaptam néhány éve, és most először életünkben el akarták venni, micsoda dolog ez! Felháborító! 

Vegyen mindenki magának! Van 100, meg 1000......... 

Mennyire nagy fokú figyelmetlenség, vagy tudom is én hanyagság, netalán nemtörődömség, vagy tudom is mi kell az ilyesmihez és még a "főnöknő" sem tudta, és egyetlen dolgozó sem tudta, ötletük sem volt, hogy volt-e törpe, vagy sem!!! Értitek! Nem tudták, de utánam szalajtották a legkisebb fiút, aki maga is nevetett magukon. Mondhatnám ennyi hülye egy rakáson, vagy tudjuk a kollektív hülyeség forgatókönyvét, de ez nem is hülyeség, csak nettó érdektelenség szerintem. A lényeg, hogy megdöbbentő élmény volt számomra. A férjem meg csak nevetett! 

Olyan sok ötletem volt még mára, de nagyon álmos vagyok! Jövök holnap a vers!

Jó éjt Mindenkinek! Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!