BÍRÓ és SZENVEDŐ / 364

 Sziasztok!

A mai a 364-ik bejegyzés, holnap pedig az első éves születésnap előestéje! 

2026.01.01. lesz egyéve, hogy elkezdtem blogot vezetni ! 🎂🎂🎂🎂🎂

Sokat olvastam arról milyen gyógyító ereje van a naplóírásnak, hittem is nem is, de letöltöttem egy privát napló alkalmazást és elkezdtem oda mindenféle bejegyzéseket beirkálni, aztán rájöttem, hogy már előtte is voltak bejegyzéseim, titkos naplóbejegyzések a jegyzeteimben, problémásabb időszakokról, aztán elkezdtem olvasgatni azokat, s volt amin csak mosolyogtam, hogy ez probléma volt, volt amit pedig még ma is csodálkoztam, hogy túléltem, s akkor döntöttem úgy, hogy bizonyára annak is köszönhető a túlélés, hogy kiírtam magamból.........

Elkezdtem tehát a blogolást, először kicsit szégyenlősen, de szigorúan tartva magam az életmód témához kezdtem el az írást, kutattam, olvasgattam, próbáltam hitelesen tájékoztatni a kedves olvasóimat, voltak akik szóban, írásban jelezték, hogy tetszik amit csinálok, aztán kértek mindféle más témákat, volt, hogy nekem jutottak eszembe különféle érdekes dolgok, témák, tevékenységek, elfoglaltságok. Máskor számomra érdekes  témák ismertetésébe fogtam..........

Kezdetben gyakorlatlanul, persze most sem tökéletes professzionalitással csinálom amit csinálok, de nekem ez így tökéletes, nekem ez a gyógyszerem, így vagyok én egy gyógyíthatatlan autoimmunk betegséggel bíró nő, - ahogy Csernus Imre - fogalmazott amikor engem említett vendégeként. Igen a névnapomat Ünnepeltük az éttermében, a tavaszi névnapomat, ezt kértem akkor a férjemtől ajándék gyanánt, s búcsúzóul beszélgettünk vele a "kapuban", s felhozódott ez a súlyos, gyógyíthatatlan, autoimmun betegségem, Ő pedig bevallotta, hogy ugyan még nem tárta a nyílvánosság elé, de neki pedig nemrég STROKEja volt..........

Örültünk egymásnak, hogy ezek a súlyos betegségek nem tudnak kifogni rajtunk, mondtam, hogy nekem a blogírás a gyógyszerem, és hiszem hogy nekem még dolgom van a világban, hogy van egy kis szentélyem és én ott hálát adok, minden reggel, hogy látok, hogy járok, hogy felébredtem, minden este, hogy végigcsináltam a napot, hogy kibírtam, hogy elvégeztem, és hogy vagyok......... és valami beteges módon foglalkoztat a halál témája....

Rám nézett és azt mondta, hogy azért ilyen az állapotom, mert nincsenek görcseim, megdicsértem a csodás virágos mexikói koponyát ábrázoló posztert a falon, s közölte az lesz a könyvborítója, a nemsokára megjelenő könyvének a borítója, kezébe vett egy puhaborítós példányt és közölte, már a nyomdában a kemény borítós.......

Elköszöntünk, s aztán a férjem hallota a riportba, hogy bemondott...... s azóta is eszembe jut sokszor, hogy úgy definiálta az állapotomat, hogy betegséggel bíró nő, BÍRÓ! - így maradjon, hogy elbírjak vele - nem azt mondta, hogy betegségben szenvedő, SZENVEDŐ! ez a két szó lehet nem fontos, vagy nem feltűnő, de nekem nagyon is az!  FONTOS!

Nem mindegy, hogy valaki szenved valamitől, mert az passzív dolog, tűri, szenved, fejet hajt, de aki elbír vele, az küzd, válogat aktívan a megoldások halmazából...... természetesen nem akarok "nagyképűnek, vagy rátartinak, vagy legyőzhetetlennek" tűnni, könnyen "vagánykodok" szerencsés az állapotom, meg sem látszik rajtam ez a súlyos, gyógyíthatatlan, autoimmun betegség, - az amit érzek pedig senkire és semmire nem tartozik, az, hogy időnként egyre nehezebb működnöm, hogy minden lassabb, hogy néha sokkal nehezebb -  s ezért végtelenül hálás vagyok, az elmémnek, az összes felettes erőnek, a megfoghatatlan felettes univerzális erőtérnek, ami ilyen állapotban tart!

Hiszek a csodákban, a plaszticitásban, a rezilienciában! Ámen!🙏🙏🙏💝💝💝

Most ebben a pillanatban is mérhetetlenül hálás vagyok, hogy van erőm dolgozni, hogy tudok vásárolni, főzni, mosni, takarítani, hogy a nehézségek ellenére kitartottam és 364 napja minden este bejegyzést írok, persze van, hogy csak idézet, van, hogy egy csodás vers, zene......s teszem ezt kitartóan, néha kedvtelen, rájöttem ez a hobbim, hobbi mindenkinek kell, mert levezetjük a feszültséget..........

Csodás év volt tele meglepetéssel, csodákkal, boldogsággal, mindenféle boldogsággal, persze volt benne bánat, keserűség, tragédia, de lett erő és támasz átvészelni a megpróbáltatásokat, volt benne barátság, hűség, ármánykodás, bosszúság, kellemes és kellemetlen csalódás, sok könyv mostanság olvasatlan, de volt benne sok olvasott, utazás születés, temetés, elválás, üdvözlés, meglepetés, jó és rossz váltakozva.......

Mérlegre téve majdnem egyensúlyban volt, persze nem állandóan, a változás viszont egyetlen állandó volt életemben. 

Picit igyekeztem olyan szögből nézni, hogy leheletnyit a jó bizonyuljon többnek, nehezebbnek 💝! Sok múlik a hozáállásunkon!

Jó éjt! Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!