egy szörnyű felismerés.....

 Sziasztok! 

Élünk éldegélünk, ki egymással, ki egymás mellett, elmondunk, kimondunk, bemondunk,  szavakat, tényeket, vannak hangsúlyos, vélt és valótlan, vélt és valós dolgok, segítségek, amiket nem érzünk segítségnek, mert nem kértük, hogy segítsenek, van amit segíthetnének, de nem érzik, hogy azzal meg pont segítenének, nem mondjuk, s nem segítenek, senki nem hibás, mégis mindenki hibás, hogy úgy érzed, hogy kiteszed a lelked, de neki meg nem úgy kellene kitenni, mert Ő köszöni pont azt a részt nem kéri, ezért azokat, ezeket, semmibe nem nézi, nem is érti, hogy miért adod neki, a másik meg nem érti miért nem kell neki, miért nem jó neki, pedig olyan jónak gondolja, hogy ezt teszi, jónak gondolja, hogy segít neki, jónak gondolja magát, de a másik, milyen telhetetlen, gátlástalan, gonosz és bunkó és majd megtudná, meg nem, hogy örülne, meg minden Ő csak jó ember nem, pedig az is azt hiszi, az a másik, de nem találkozik az a cselekvés, nem ér célba a segítség, mert még magát sem ismeri, még magát sem tiszteli......nemcsak Ő, hanem a Másik. Olyan egyszerű lenne, ha őszinte lenne, ha erőszakmentes lenne, ha egyértelmű lenne, ha tekintettel lenne, ha figyelmes lenne, ha egyenrangú lenne,  a KOMMUNIKÁCIÓ, ha maradna az intimitás, a szeretet, a megértés, ha csendes lenne, ha kölcsönös lenne, ha alkalmazkodó lenne, ha szókimondó lenne, ha empatikus lenne, ha bármilyen lenne, csak lenne és ha nem jó lenne, akkor javítva lenne...... na ez mos egész hosszúra sikeredett, de ez van, energiaszint, hangulat helyreállítva, fájdalom kiventilálva........

Nem tudom milyen vagyok, van némi fogalmam, ezt sokan visszatükrözik, akiket az ember legjobban gondolná, hogy ismerik azok pont nem úgy ismerik, vagy lehet Ők pont jobban ismerik, vagy az elvárások mások, a fene tudja....

Meglepő leszek! Én zárkózott vagyok, persze van egy kép rólam, hogy könnyen kapcsolódom, mindenkinek segítek és kedves vagyok és alkalmazkodó....... de én alapvetően zárkózott vagyok, nem fedem fel az összes gondolatomat, nem osztom meg a véleményemet, nem mondom el a rám bízott titkokat, nem nagyok az elvárásaim másokkal, magammal iszonyat szigorú vagyok és ahogyan Nagyapámra mondták Rám is lehetne olyan becsületes vagyok, hogy az már bűn, persze vannak hibáim, azokat felnagyítom, ez a becsületesség, már a hülyeség határát súrolóan őszinte, akik megtapasztalják amiről most beszélek azok legyintenek és nevetnek, hogy Te hülye vagy......... tudom én is de én nem tudok hazudni sem..... persze szépíteni én is szoktam.....  De zárkózott vagyok! Volt akit beengedtem a legbelsőbb köreimben, de szinte mindenkiben Csalódnom kellett, elárultak, hazudtak, nagyon megbántottak, de én felül tudok emelkedni, nem rágódom ezeken, nem őrzöm a tüskéket, de a hegek ott maradtak, örökre! 

A hegek ellenére nem vagyok bizalmatlan, nyitott vagyok, de csak egy résnyire engedem be az embereket az életem legbelső gondolatvilágába, mert sokak folyamatosan bebizonyították, hogy kell ez az óvatosság, mert gyarlók vagyunk, megbántunk, elárulunk, becsapunk, hazudunk, én meg a felsoroltakban nem vagyok valami jó, ezért mivel nem ilyen vagyok nem is feltételezem másokról sem ezekeket, eszembe sem jut sok gaztett amiket elkövetnek. Ezért mondják sokan rám, jajj Te olyan naiv vagy, olyan hiszékeny vagy! Pedig nem naív, csak én nem feltételezem másokról sem a rosszat. 

Nincs elvárás, nincs csalódás, csalódni azokban tudok, akiket közel engedek magamhoz, na ez a szám csökken az utóbbi időben fentiek miatt. A pletykák és a hátam mögött mondottak nem bántanak, mert legnagyobb részük teljességgel valótlan, van amin jókat mosolygom, más részük félreértés, rosszindulat, de nem tudom helyesbíteni, megcáfolni, ha nem nekem mondja az illető. Aki nem velem beszél, azzal én nem fogok beszélgetni magamról, mert neki lenne kellemetlenebb, jobb tudni a pletykákat mindig visszamondja valaki az illetőnek, persze lehetséges , hogy már hozzá is tesz valamit.....

Meg ezekbe a hátunk mögötti kibeszélésekbe az még a leg viccesebb, vagy szomorúbb, hogy nem lenne az illetőnek kommunikációs eszköztára, vagy mersze valahogy a másik tudomására hozni az információkat, ezért inkább egy arra alkalmas személlyel kibeszéli Őt, de mire mennek vele? ezt nem értem, mi változik, mit eredményez? mi a haszna? ki lesz több általa?  

Egy szörnyű, vagy vicces, vagy meglepő, vagy döbbenetes felismerés valakiről ami lehetséges, hogy nem is igaz..........

"Három dolog van, amit nem lehet sokáig rejtegetni: a nap, a hold és az igazság."

Buddha

Maradjatok óvatosak, elővigyázatosak, kedvesek és szeretetteljesek vigyázzatok a lelkivilágotokra, mert mindenki egészséges önzésével magára tud a legjobban vigyázni....... 

Gyógyíthatatlan beteg vagyok és ez igenis nagy teher, tartom magam, de van, hogy elgyengülök, van, hogy igen sírok is, van, hogy sajnálom magam, de sajnos még nem elég nagy az önsajnálat, mert még mindig meg akarok felelni, nem tudok elég önző lenni, magamért, hogy így maradjak, de dolgozom rajta, s nem tudom érthetően kifejezni mirevágyom, vagy lehet, hogy én kifejezem, de nem értő a figyelem ami felém fordul......

A sajnálatból, köszönöm NEM KÉREK! azzal nem megyek semmire!!!!! Annyira sok mindenre vágynék még, sok mindent megtettem már és ezért hálás vagyok, hogy láthattam, hogy eljuthattam, hogy adatott, hogy dolgozhatok, hogy hasznos lehetek még, de ha nem is kiszámíthatóan, nem is előreláthatóan, de folyamatosan szűkül a mozgásterem és fogy az erőm, az energiám........ de ezt nem mutathatom, mert akkor megijednek akik szeretnek, s már nem is szeretnek, csak sajnálnak majd, azt nem akarom, mert erős leszek, kitartok, most is az vagyok, de jogom van elgyengülni, elfáradni, sírni és újraértékelni, építkezni, mert a hála az mindenek felett, de most új célokat, vágyakat kell kitalálnom, amiket még én is, még így is elérhetek.........

Sok mindenen keresztül mentem, krízisek voltak az életemben, ezeket az eseményeket krízislélektan is emlegeti, tanultam is, már csak legalizálnom kell magam számára, hogy jogomban áll ezeket érezni, hogy természetes ezeken a stádiumokon keresztül menni, hogy jogomban áll sírni, dühöngni, kiabálni, elfáradni, önzőnek lenni, de a betegségem nem csak az én krízisem, a családé is és bármennyire akarom Őket óvni, vagy elnevetgélni, hogy Ők is csak nevetgéljenek, nem nevetgélnek.........

Tudom ők is félnek, féltenek, de én is félek, időnként nagyon félek, mert gyógyíthatatlan, progresszív, kiszámíthatatlan és tudom is én mi jut belőle és eddig még nagyon szerencsés voltam és hálás is vagyok a végtelenségig, de attól időnként félek én is......

S most itt van ez a betegség és jön a kezelés, ami még egy kiszámíthatatlanság, de hiszem és tudom, hogy minden rendben lesz és, hogy hatni is fog és jó gyógyszermolekulát választottam, (akkor is, ha sok az ellendrukker, hogy gyenge, meg nekem ez mit sem fog érni) de én hiszem, hogy hatni fog, de a hatása mellett lesz mellékhatása, hiszem, és bízom, hogy nem lesz mindenféle rosszullétem, de attól még félek, a bizalmam, a hitem, a reményem, az erőm sokkal nagyobb, mint a félelmem, csak attól még a félsz bennem van, s ez szerintem jogomban áll és egészséges!!!! Félek és féltenek, de nagyon is hiszek!!!!🙏🙏🙏🙏🙏 és életem végéig már használnom kell ezeket a szereket........ 

Na sok a kiszámíthatatlan és visszafordíthatatlan dolog az életemben, s még egy bónusz, hogy gyógyíthatatlan is, de sebaj, erős leszek, de sokkal jobban fogom szeretni magam, babusgatni magam, simogatni a lelkem, sokkal jobban fogok vigyázni magamra, mert csak saját magunk vagyunk Benne egészen ebben a történetben...... Már nem csak másokra kell figyelnem majd, hanem magamra sokkal jobban, s ezt aki igazán szeret meg is fogja érteni igazán......

Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!