Igazság, GAZság, gonoszság.....
Sziasztok!
Törvénysértő vagy erkölcstelen, etikátlan, ártó szándékú cselekedetek, ezek mind a gazság szinonimái.
A rosszindulatú ember másokat bánt, de leginkább magát kellene megmenteni, önmagától. Egészséges lelkületű emberek örülnek mások örömének, mások sikerének, szeretik a másikat segíteni.
Vannak emberek akik Ő maguk elégedetlenek saját életükkel, frusztráltak, boldogtalanok, megtépázta Őket a világ. Az ilyen emberek tele vannak olyan lelki sérülésekkel, amik eltorzították jellemüket, személyiségüket, frusztráltak és boldogtalanok.
Frusztrációikat másokon vezetik le, azzal, hogy megalázzák, földbe tiporják, megszégyenítik, tiszteletlenek és viselkedésük cseppet sem emberhez méltó, akár közvetlen környezetükkel is, mindez persze pillanatnyi megkönnyebbülésük miatt teszik. Megkönnyebbülnek ettől, de ez rendszerint átmeneti, mert aztán jön a mélyen berögzült, primitív eszközrendszer, a szokások, a mások bántása, a mindenkinek ártó magatartás, a háttérmunka, az uszítás, elképzelhetetlen jellemtelen viselkedés.
Tolerancia, empátia, emberség, számomra ezek csodás és emberi tulajdonságok, amik egy segítő szakember számára nélkülözhetetlen jellemvonások.
Ha egy kollegiális viszonyban gonoszul, etikátlanul viselkedő személy, egyenrangú egyénekkel, embertelen viselkedést folytat, bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet Ő, hogyan viselkedhet a kiszolgáltatott, gondjaira bízott, elesett emberekkel. Rémület.
Ami pedig a legfélelmetesebb amikor Ők valótlanságot állítanak, hogy kiterjesszék ártalmaikat, embertelenségüket, képtelen hazugságokat kitalálva, hogy nem csak frusztrációik instant oldása valósuljon meg, hanem hosszan fennmaradjon, visszatérjen az általuk okozott gonoszság. Élvezettel tölti el, ha másoknak fájdalmat okoz és téveszméje, hogy félnek, rettegnek tőle, és erre Ő rendkívül büszke.
Szegények, szánnivialó, örömtelen kis életük, micsoda mocsárban élnek, senki nem fél tőlük, csak egyre ellenszenvesebb, utált személlyé válnak a közösség szemében, akitől felfordul a gyomor, ha tehetnék epét hánynának, s nem vitatkoznak, ráhagyják, mert ahogy én is vigasztalom a környezetüket, nem szabad foglalkozni velük, szánni kell őket szegényeket, a "nyálukba sem érdemes lépni, mert bemocskolják a cipőnket".
Bárki aki próbálja megfékezni, megérteni, megjavítani, másoktól segítséget kérni ez ügyben, vagy mások megmentése miatt, annak van rossz érzése, lelkifurdalása, hogy már nem bírja nézni azt a gonoszságot, megalázást amit folytat.
Hiszek a jó győzelmében a gonosz felett. Hálás vagyok, hogy csak ritka az ilyen emberekkel az interakcióm, sajnálom ezeknek a gonoszoknak a környezetét, a gaztetteik elszenvedőjét, a jóakarók lelkiismeretét, magamat, amiért tétlenül kell néznem.
Dolgozom a megoldáson.......
Mert lenni kell egy pontnak, van egy bizonyos pont, amikor már nincs tovább, nem lehet már takargatni a jellembeli vonást, amikor a nagy gennyes tályog áttöri a szövetet, kibuggyan a genny és beterít mindent. Bemocskolja Őt és végül teljesen egyedül marad, mert látványosan kiül rá a jelleme, a belső gennyesdés.
Hálával, célokkal, pingvinekkel.
🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!
Forrás:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése