Sziasztok!
Jeromos a Szarvasbogár nagyon szerette a nyári estéket, amikor már kedvesen simogatta a hűs esti szél minden porcikáját, csodásan érezte magát, csodálta az égen a végtelen mindenséget, a csodálatos csillagos eget. Elképzelte, hogy ott valahol egy Kisbolygón most éppen Őt nézi a Kisherceg.......
Nagyon szerette Őt, mert biztosan tudta, hogy él, hogy Ő is nagyon egyedül van, hogy Neki a Rózsája olyan, mint az Ő Szentjánosbogara, ott vannak gyönyörűek, hiúk, hidegek, távolságot tartanak, de Ők csillognak, ragyognak, Őket Csodálni kell, itt vannak, de mégis messze távol, túl az univerzumon, a rivaldán túl, a fényeken innen, mindennél messzebb, csodálói oltárán tündökölnek míg világ, a világ.
Ha nem a Kisherceg, valaki biztos van ott fenn a Csillagos égbolton, aki ott van, a távoli társ, aki lelke az Övéhez ér, aki mint lelki társ Őt megérti, aki szereti, csodája, támogatja Őt. A sűrű sötét, nyári éjszakákon, mikor langy nyáresti szellő simítja, mindig erre gondol, így alszik el, álmodik csodákat!
Szép álmokat Mindenkinek!
Hálával, célokkkal, pingvinekkel!
🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése