Kedden kecmereg

 Sziasztok!

Na ma ténylegében tényleg kecmeregtem. Semmi extra csak egy rosszabb nap. Energia gazdálkodni kell! Meg mozogni, meg okosan éldegélni, meg nem félni, ezek mind nagy erények. Fortnite játékkal játszottam, egészen fontos dolgokat kell készség szinten tudni, mikor melyik fegyvert használd, mikor kell  és miket begyűjteni, a rémisztő játékból hogyan lesz szórakozás, ez kicsit emlékeztetett a betegségemre. 

Az SM sokban hasonlít a játékok különböző pályáira, sajnos a nehézségi fokozatokat nem mi választjuk, meg persze a karakterünk tulajdonságait sem mi állítjuk be magunknak, de olyasmi ez, hogy eltérő nehézségű pályákon, különböző erősségekkel rendelkezve haladunk és vesszük az akadályokat ki sikeresebben, ki kevésbé, csak annyi különbséggel, hogy a kontroller sem a mi kezünkben van......... 

Innentől "túlkép" csak nézői vagyunk a saját életünknek......  van, hogy rémületes, van, hogy izgalmakkal teli, van, hogy pihentető, van hogy szintet lépünk, sajnos nem mindig lépünk feljebb van, hogy visszaesünk a legelső szintre, azért mindannyian igyekszünk, haladunk persze csak lassan, óvatosan.......

Ez az egész betegség egy sötétben tapogatózás, soha nem tudod mi vár rád a következő pillanatban, vagy hogyan fogsz felébredni, vagy mit tervezz, mert nem tudod az energiaszintedet milyen lesz majd délután, holnap, vagy egy hét múlva, persze menedzselni kell próbálni persze, más választás nem nagyon van. 

Sokszor megkapom - "neked nem lehet segíteni" - de lehet csak nem mindegy miben, szeretek még "önrendelkezni", megtenni, végrehajtani amir még képes vagyok, nekem ez fontosabb, mint az egészségeseknek, akiknél náluk van a kontroller folyton, amikor csak akarják...... na ez nekem nem adatik meg automatikusan, ha megkaparintom még jó, hogy nem adom oda szívesen, míg ki nem esem a játékból......

Na sok esetben írja ki az idegrendszerem! Ezért a mi lelkületünket, tudom, hogy nem egyszerű, de tiszteletteljesen kérem próbáljátok megérteni, s nem kell segíteni, csak vigyázzatok ránk, legyetek türelmesek, előzékenyek és csak ici-picit próbáljatok megérteni minket! Nektek nagyobb eséllyel hozzáférhető a cheat kód, vagy egy pihenéssel healelitek magatokat, vagy isztok egy health potiont, na nekünk ilyen opciók nincsenek......

Mi csak nézünk ki a fejünkből és várjuk a sorsunk alakulását, jó szerencsét remélve, mint a bányászok..... soha nem tudhatjuk aznap mi vár ránk..... Persze nem így telnek mindennapjaink, hogy folyamatosan sajnáljuk magunkat, vagy rettegünk, de a családunk mindennapjai sem felhőtlenek, hiszen Nekik nagyon fontosak vagyunk és nagyon féltenek bennünket és mindenben segíteni szeretnének nekünk, de nem  értik, hogy kihúzzák a lábunk alól a talajt, a segíteni akarással elveszik a még fikarcnyi önrendelkezésünket...... Csak segíteni, óvni akarnak...... sokkal kedvezőbb, ha tiszteletben tartják a kívánságainkat....... s kéréseink szerint és mértékben nyújtanak segítséget.......

Jeromos még gyengélkedik

A sérült diófotel alapos munkát végzett, még mindig sajog Jeromos minden porcikája, remélni sem meri, hogy egyszer tökéletesen helyreáll a sérülés helye. Nem feledkezik meg minden reggel és este hálát adni új foteléért, a hangyáknak, a sorsnak, a diófának, a nyárfának.... és már kényelembe helyezve magát kémleli a csodás és végtelen égboltot, a távolban az ismerős és ismeretlen lelki társaival, akik lelke minden este megsimogatja az Övét......

Álmaiban álomország csodatengerén siklik az idők végezetéig, míg fel nem kel a nap, minden áldott reggel.......ragyogó sugarával felszárítva a harmatot a fűszálak hegyéről........ varázslatot teremtve a felkelő nap ragyogásával...... , majd varázslatos napnyugtával kápráztassa el az Őt szemlélőket.......

Ez így megy napról napra, évről évre, míg világa világ....

Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!