SzabadSzombat

 Sziasztok!

Napok óta nem vagyok ura magamnak, sem a háznak, sem semminek, nem voltam rosszul, de jól sem! Nem bírom a rumlit, szeretem, ha rend van sírva csináltam ma a szokásos feladataimat, mert annyira nagy erőfeszítésembe került. Közben is annyira hálás voltam, hogy egyáltalán képes vagyok bármit csinálni, mert ismerek olyan sorstársamat aki velem egykorú, a gyermeke is, de Ő már nem képes dolgozni a munkahelyén, nem tud vásárolni menni, nem annyira tud dolgozni, nem teljesen tudja ellátni a Családot. Attól hálás, mert magát ellátja, hogy nem kell kórházban feküdnie, hogy otthon lehet a Családjával. Ez a fránya betegség, nagyon sok meglepetést tartogat, sajnos egyike sem örömteli.

Olyan ez a kórfolyamat Nekem legalábbis, mintha hullámvasúton ülnék, ha akarom, ha nem. Időnként még olyan is előfordul, hogy bekanyarodik ez a vasút a szellemkastélyba, vagy centrifugába dob, de aztán már repülök tovább az elvarázsolt kastélyba, de van, hogy kidob egy ablakon és fogalmam nincs túlélem-e a zuhanást.... 

A tüneteim, meg a teherbírásom, meg a külső jegyeim szerencsémre hallgatnak a betegségem súlyosságáról, sokan, szakemberek is csodálkoznak, hogy ez meg hogy, kételkedve néznek..... nem vagyok egy panaszkodós, inkább bizonyítani vágyó ember vagyok, leginkább titkolom, mit érzek, "keménykedek", kitartok, erőt veszek, leküzdöm, nem mutogatom, ezért nem is tudja senki mi zajlik bennem, hogy mennyire cefetül vagyok, hogy a mosolyom mögött néha mekkora fájdalmam van, de hála ez sem látszik rajta, ha rám néznek az emberek.........

Az én értékrendem csúcsán, most elsősorban az egészségem, az egészségi állapotom normalitása áll, meg az utazás, a világlátás, mert ha majd levesz a lábamról az SM akkor, nézhetem a fotókat, felelevenedik majd az élmény, de remélem ez nem következik be, ami rajtam múlik azt mindent megteszek majd.

Én nem szeretnék nagy házat, nekem jó a mi kis házunk, mert ez a mienk, kettőnk munkájának a gyümölcse, s látjátok fentebb takarítani pedig ezt is alig bírom, nem is vagyunk itthon, csak néhány órát naponta, már korán elmegyek dolgozni, majd rohanok a boltba, az anyukámhoz, főzünk, kutyát etetünk, a gyereket furikázzuk, majd hulla fáradtan 3 percen belül elalszunk. Én mondjuk felébredek, mert nem vagyok jó alvó, tehát nettó 5-6 órát töltök ébren, bruttó max. 8 órát a lakásunkban, hétvégén pedig szerintem nem kell senkinek sorolni mennyi dolog van, minztha nem is otthon lennék..........

Önvigasztalás mondja a KisNagyFiam, mert persze neki kellene mindenből a legnagyobb, a legdrágább, a legjobb, a legmesszebb...... de remélem majd kinövi és ez csk egy átmeneti hóbort, divat, mint a 6-7, vagy a többi ilyesmi.......

Fidget spinner....

Én maradok egyelőre az utazásoknál, amíg mehetek, a lábamon, meg ahova mehetek a majd legyengített immunrendszeremmel........ van aki utazgatna, van aki építkezne, nem jobb vagy rosszabb, mindannyian mások vagyunk, el kell fogadnunk egymást, szeretettel fordulni a másik felé........

Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!