A kép.

 Sziasztok!

A férjem művész, fest, sok csodás képet festett már, sok képe tetszik nekem, mondhatom, hogy mind, voltak, vannak kedvenceim, de most van egy mind felett. Ez a kép egy csoda, néztem, nézem és valami megmagyarázhatatlan, különös, nagyon erős és mégis kellemes vonzalmat érzek iránta. 

Ti éreztetek már bármi iránt ilyesmit?

Különös, azt sem tudom mi tévő legyek vele, nagyon szeretem, vonz, nem tudom levenni róla a szemem. Régi kép már, új helyre került s most láttam meg benne azt a helyet amely sejtelmes, a sötétből kivezető fényességes, kedves, reménykeltő. Jó nézni, vonzza a tekintetem, zöldes, feketés, sötét színek dominálnak, leheletnyi sárgával, különleges festőkés vonásokkal, csodálatos technikákkal, olyan hatásokkal, hogy nem tudom szavakba önteni.

Olyan megmagyarázhatatlan kellemes érzések kerítenek hatalmukba, ha ránézek erre a képre, mintha ebben a csodás meleg erdőben, a puha mohás pázsiton ébredeznék, miközben a fák lombjai között felcsillannak, felsejlenek a kelő nap sugarai, a kellemes, lágy szellő simogatja a bőrömet, a cirógató napsugarakkal. Az éjjel nyirkos hideg leheletét, a hajnal meleg harmata mossa le, a nap melege szárítja, aranyló sugaraival.

Ez a kép maga a CSODA, olyan érzéseket gerjeszt bennem, békés, simogató, nyugalmat árasztó, kellemes, melegséget. Még talán életemben nem is éreztem ilyesmit. 

Legszívesebben bevinném a munkahelyemre, hogy egész nap csodáljam, de nem tehetem, nem tehetem meg a képpel, nem mellőzhetem egész nap, meg nem is erre való, hogy avatatlan szemek vizslassák, érdektelenül....... Őt csodálni kell, merengni kell, csüngni rajta teljes lényünkkel, ahogy azt minden este, minden reggel teszem percekig. Nem tudok betelni vele, nem is a kép maga, sokkal inkább az érzés amit okoz, vagyis így együtt ez az összjáték a férjem keze által a vászonra kerülő alkotás. 

Folyton emlegetem neki mennyire szeretem ezt a képet, Ő azonnal vinné, hogy "akkor bekereteztetem Neked" - de pont nem szeretném egy pillanatra sem elveszíteni, kiengedni a látóteremből, a közelemből, az óvóaurámból. Nem tudom mit érezhetnek az alkotók, ha egy képük elkel, értékesítésre kerül..... az biztos, hogy egy darabka minden kép az alkotóból, nekem bizonyára azért is olyan kedves ez a kép, mert BELŐLE egy darab! Az ismeretlen sötétségben felsejlő fény, amit nekem Ő jelent, kicsit amit belőle ismerek, folyton indulnék a fény felé, s várom, hogy teljesen feljön majd a nap, hogy mindenre fény derül.....  

Annyira szeretem!!! egy percre nem tudom a szemem levenni Róla...... Soha nem rajongtam semmiért így. Megkérdőjelezhetetlen, meg ingadhatatlan, megrendíthetetlen, talán ez az örök......

Hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam!

Hálával, célokkal, pingvinekkel!

🙏💫🐧🐧🐧🐧🐧!